Manapság kevésbé ismert, hogy az alkímai valaha nem kizárólag néhány hóbortos feltaláló által űzött, nevetségre méltó áltudomány volt, hanem komoly beavatási irányzat. Jung egyenesen a pszichológia elődjének tartotta, és neki köszönhetjük, hogy a felvilágosodás utáni téves alkímai-kép némileg a valós értelmezés felé mozdult el. Kizárólag egy “felvilágosult”-modern-marxista magyarázata az alkímiának az, hogy áltudósok keresték a bölcsek kövét, az örök fiatalság titkát és ki tudja még, milyen marhaságokat. A kémiához gyakorlatilag igen kevéssé van csak köze. Meglepően pontos információkat kaphatunk a magyar Wikipédián. (A bejegyzés írásakor aktuális állapot elolvasásához kattints a képre)

Hogy miért is gondolkodtam épp az alkímián? Az értelmetlen és folyamatos változás jegyében igen gyakran fordul elő, hogy valamely kedvenc helyemet (legyen az pad, park, épület, szórakozóhely vagy a fél világ) egészen egyszerűen megszüntetik, eltüntetik. Ilyenkor a helyére általában valami számomra teljességgel értéktelen objektum kerül. (Szórakozóhelyek esetében ez rendszerint egy szálloda.) Ha iskola, kultúrház, vagy gyermekkórház épülne a frissen felszabadult területen, egy szót sem szólnék.

Így jártam a múlt héten is. Egyik kedvenc borozóm helyén csak egy üres, lebetonozott terület tátongott. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért épp ezt a kocsmát kellett eltakarítani. Nem lepődnék meg, ha a szomszédos szálloda hamarosan új épületszárnnyal bővülne. Egyfajta alkimista értelmezés szerint azt kell mondanom, hogy nem történt tragédia. Bár jó volt, hogy a tökéletes kocsma végülis valamikor évtizedekkel ezelőtt alászállt a tökéletlen földi világba, de nem lett kevesebb azáltal a jó, hogy ez a megtestesülés véget ért itt a Földön. Attól még a tökéletes borozó ideája létezik, és bármikor, bármi másban is megtestesülhet. És ez jó. Hogy Jung doktor mit szólna ehhez a filozofikusabb értelmezéshez, azt nem tudom, de annak bizonyára örülne, hogy ilyen egyszerű gondolatjátékkal csökkentettem a tárgy elvesztése miatt érzett szorongásomat.