Horatius: Ad Leuconoen
(Carm., I, 11)

Tu ne quaesieris, scire nefas, quem mihi, quem tibi
finem di dederint, Leuconoe, nec Babylonios
temptaris numeros. Ut melius, quidquid erit, pati.
Seu pluris hiemes, seu tribuit Iuppiter ultimam,
quae nunc oppositis debilitat pumicibus mare
Tyrrhenum: sapias, vina liques, et spatio brevi
spem longam reseces. Dum loquimur, fugerit invida
aetas: carpe diem, quam minimum credula postero.

Közkeletű tévedés, hogy Quintus Horatius Flaccus carpe diem felszólítását a magyar élj a mának kifejezéssel kéne fordítanunk. Elég felületesen ismerni Horatius munkásságát ahhoz, hogy belássuk, mennyire képtelenség ez az értelmezés. Az aurea mediocritas, azaz az arany középút költője semmi esetre sem adhatta parancsba az élvezetek, a pillanat mámorának habzsolását! Bár egy dekadencia felé hajló korban élt, a régi embereket tartotta példának. Ezek alapján a nap (tudniillik gyümölcsének) leszakítása azt jelenti, hogy értelmesen töltsük napjainkat, hogy hasznossá váljanak számunkra.

Quam minimum credula postero. Vagy ahogy Jézus mondta: “Legyen elég a mának a maga baja!” (Máté 6,34) Ne ábrándozz a jövőről és ne is rettegj tőle, hanem találd meg a mában a gyümölcsöt, és akkor lesz jövőd is. Éppen hogy nem a felelőtlen habzsolásról és szabadosságról, hanem a teljes éberségben töltött napokról szól a mondás: Carpe diem! Szakítsd le a nap gyümölcsét!

Hozzászólások

  1. bajla blogja » 42 – a válasz a végső kérdésre

    2010.01.03. 12:25

    [...] a pillanat. De nem a mai divatos értelmezés szerint, hanem, hanem, nem is tudom…, ezt tán Gergő fogalmazta meg jól és érthetően. Folyamatosan Hamvas Béla Gyümölcsórája jár az eszemben, és Sexpír: “ripeness is [...]

Új hozzászólás





elakadtam!